"Most, hogy itt állok a szemerkélő esőben,
mely a tisztulás első jele - ami majd lemossa a világról a rárakódott szennyet
-, s körül nézek, látom a végtelen erdőket, a felettem hajdan volt kék eget,
mely már szürkévé vált. Emlékezem. Emlékezem dicső korokra, a hősökre, kik
tudtak veszett ügyért harcolni, kik képesek voltak szembeszállni a lét
legsötétebb pillanataiban is az értelem síkján. De emlékezem nőkre, kik vidám
mosolyukkal földöntúli érzést ébresztettek. Emlékezem nagy szerelmekre.
Emlékezem dalaikra. Emlékezem bátor férfiakra, barátaimra, kik velem együtt
harcoltak és veszítettek vészterhes időkben, s csontjaik porrá váltak, melyet
elfújt a szél. Emlékezem kalandokra, nagy csatákra, nagy vereségekre. Emlékezem
szent fogadalmakra, melyek az idők végtelen homályából szívdobbanásszerű
morajjal jönnek felém újra és újra, és repesztik kőmagányomat, s barlangom
falán visszhangzanak.
Mint mondtam, ez egy különös történet.
Nincs kinek elmesélni, így csak halkan a fáknak suttogom el. Emlékezem a nagy
kalandra. Emlékezem az Elsőkre, azokra az Elsőkre, kik legelőször mertek
szembeszállni a pusztítás démonaival, kik legelőször mertek felkiáltani a kék
égre, hogy:
"...Nem, a szabadságunk az nem tárgy,
eszme vagy cél, hanem állapot. Szellemünk nyitottságának s lelkünk
tisztaságának állapota. Állapot, mely öröktől fogva velünk van, s létünk
értelme..."
Igen, az Elsők. Ők voltak az igazi nagy
harcosok. Ők voltak azok, kik igazából a vérüket s létüket adták azért, hogy
utána hosszú generációk sora szülessen. Ők voltak az elsők, kik elindították az
örök törvényt:
A szabadságot."
Czanik Csaba Árpád: Könnyek Útja c.
könyvéből idézet
Ne feledd, hogy soha, semmiképpen nem szabad bizalmatlanná válnod. Még ha a bizalmad meg is engedi másoknak, hogy becsapjanak, az is jobb, mint ha nem bízol.
Nagyon könnyű bízni, ha mindenki szeret, és senki nem csap be.
De ha az egész világ álnok, ha mindenki szívesen rászedne - és csak akkor
tudnak rászedni, ha bízol bennük -, még akkor is, akkor is bízz. Sose veszítsd
el a bizalmat a bizalomban, bármi legyen is az ára, és sosem leszel vesztes,
mert maga a bizalom a legvégső cél. Nem szabad, hogy eszköz legyen valami
máshoz, mert megvan a saját belső értéke.
Ha képes vagy a bizalomra, nyitott maradsz. Az emberek védekezésként
bezárulnak, hogy senki se tudja rászedni vagy kihasználni őket. Hadd
használjanak ki! Ha szüntelenül ragaszkodsz a bizalomhoz, akkor csodálatos
virágzás veszi kezdetét, mert akkor nincs félelem. A félelmet az ébreszti, hogy
az emberek be fognak csapni - de ha ezt egyszer elfogadod, nincs többé félelem,
tehát nem akadályozza semmi, hogy megnyílj. A félelem sokkal veszélyesebb, mint
bármilyen sérelem, amit mások okozhatnak. Ez a félelem megmérgezheti az egész
életedet. Ezért maradj nyitott, és bízz ártatlanul, feltétel nélkül.
Virágba borulsz majd, és segítesz másoknak is virágba borulni, amint tudatára
ébrednek, hogy téged egyáltalán nem tudnak rászedni, sőt éppen önmagukat szedik
rá. Nem csaphatsz be újra és újra, vég nélkül valakit, ha ő töretlen bizalommal
fordul feléd. Maga a bizalom fog visszalökni téged önmagadnak újra és újra.
(Osho)
Szem-üveg
" Apa és fia egy festmény, a Guernica előtt állt. A kép rémületbe ejtette a srácot, aki előbb csak elfehéredett, utóbb csendesen sírva fakadt. Az apa látta a történteket, de meg se moccant - háta mögött fejcsóválva súgtak össze az öregasszonyok. Nem sok idő kellett, hogy egyikük fogadatlan prókátorrá váljon: a nő nagymamás gügyögéssel, csokoládéval a kezében indult megvigasztalni a gyermeket, de az erő, mi a férfi tekintetéből vágódott felé, úgy sodorta el, mint száraz levelet a viharos őszi szél.
Ekkor az apa fiához fordult, és megszólalt:
- Fiam,mit látsz?
A fiú könnyeit nyeldekelve hajolt közelebb a kép mellett lévő táblához, és lassan betűzte:
- Pablo Pic...asso: Gu.. Guernica.
A férfi elmosolyodott, majd újra megkérdezte:
- Fiam, mit látsz?
- Egy festményt. Apa, ez iszonyú! Emberek halnak meg, és az a ló...
- Fiam, mit látsz?
A kisfiú lassan abbahagyta a hüppögést. Elszánt tekintettel, állát vakargatva meredt a képre, majd egyszer csak megszólalt:
- Színeket.
- Ez az! - kiáltott elégedetten a férfi. Gyengéden megsimogatta a kisfiú fejét, leguggolt, s mikor tekintetük egy vonalba ért, megszólalt. - Nem látsz mást, csak színeket. Az iszonyat nem bennük van; ezek ugyanazok a színek, amelyekből a szivárvány is áll! Az elméd, a fejedben lévő képek teremtik a félelmet: a tegnapi film, a tegnapelőtt olvasott könyv... vagy akár az,ahogy édesanyáddal nevelünk.
A férfi elhallgatott, térdeplő alakjából szeretet áradt. Elégedetten nézte fia szemében az értelem csillogását, s miután látta, hogy szavai gyökeret eresztettek, tovább beszélt.
- Mert bizony, mi is tévedhetünk. A lehető legjobbat próbáljuk adni neked, de tévedhetünk. Akaratlanul is beléd ültethetünk olyan gondolatokat, melyek hatására a színek helyett félelmet látsz. S míg mi, édesanyáddal a lehető legkevésbé akarunk befolyásolni, sajnos a körülötted élő emberek pont fordítva vannak ezzel: minden pillanatodat megpróbálják elvenni, hogy a valóság helyett azt lásd, mit láttatni akarnak veled, hogy....
Hogy a szívedben félelem legyen szivárvány helyett!
A férfi karjába vette fiát, s miközben a következő kép elé léptek, megszólalt:
- Mindig jusson eszedbe: amikor azt hiszed, igaz, amit látsz, valójában nincs más, csak színek. Csak részek. Csak pacsmagok. Ami pedig az önálló színekből képet alkot, az nem az igazság, csak a lehetőségek egyetlen tükröződése."
/ részlet A J Christian, a Teljesség Tekintete c. könyvéből /
Seminola patchwork
Bagi László Hezekiah: Sámán-szavak
Kenu fut le a csobogó patakon, arcomon könnycsepp,
Tenyerembõl kifakadó vér, s érzem a hegyi friss szellõt: lélegzet.
Két kondor kísér, az aranyló napkorong elõtt szárnyal.
Sorsot üzen méltóságuk, egy utat, mely ugyan nem könnyebb,
De rajta az álmokon túl - az ember: szeretetben érezhet,
S lassan lobogó tûz élteti, míg megküzd a benne rejlõ árnnyal.
A vadon szelíden simul szívembe, csillagokat hoz az alkony,
Kígyó, Kutya, Medve fénylik. Valahol távol sámán táncol és dalol.
Íjat feszít a holdsugár, s a kilõtt nyíltól gyöngyöz a víz,
Sodor tovább, míg a fák ága hajlong levél-zenével a parton.
Te itt vagy velem, és a Nagy Szellem tüze ég, átkarol,
S a világ egyetlen fény - hang, édes illat, érintés, boldog íz.
Bár fáj még a tegnap emléke, rajzolatja néma bizonyság,
De mi, egymásra talált szótlan hangok, mosolyban ringatózunk,
S bensõnk lángjait tükrözi szemeink csillogó bogara.
Terhekkel teli ajándékot kaptunk, utad könnyeiddel mosnád,
De tudod: ez feladat, s a Nagy Szellemek ösvényén hajózunk.
Azon - végül - hazatalál a Lélek, melynek testünk csak pohara.
/Hezekiah, Iszathámi, 2006. /
"A gondolatok akár a nyílvesszők, nyomukat
ott hagyják a célban.
Ügyelj a gondolataidra, különben egy napon
önmagad áldozata leszel..."
Navaho közmondás
Oriah Hegyi Álmodó
indián törzsfő:
Oriah Hegyi Álmodó öreg
indián verse:
Nem érdekel, hogy miből
élsz.
Azt akarom tudni, hogy
mire vágysz,
és hogy mersz-e
találkozni szíved vágyakozásával,
Nem érdekel, hogy hány
éves vagy.
Azt akarom tudni,
megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a
szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért
a kalandért, hogy igazán élj.
Nem érdekel, hogy milyen
bolygóid állnak együtt a holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e
szomorúságod középpontját,
hogy sebet ejtett-e már
valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy
együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
az enyémmel vagy a
tiéddel,
Hogy vadul tudsz-e
táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
megtöltsön az ujjad
hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk
realisták, vagy emlékezzünk
az emberi lét
korlátaira.
Nem érdekel, hogy a
történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy
tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél
önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért,
hogy ne áruld el a saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy
látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap
szép, és hogy isten jelenlétéből
ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy
együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a
tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst
holdnak, hogy ?Igen?!
Nem érdekel, hogy hol
élsz, vagy hogy mennyit keresel.
Azt akarom tudni, hogy
fel tudsz-e kelni
egy szomorúsággal és
kétségbeeséssel teli éjszaka után,
fáradtan és csontjaidig
összetörten és ellátni a gyerekeket?
Nem érdekel, hogy ki
vagy, és hogy jutottál ide...
Azt akarom tudni, hogy
állsz-e velem a tűz középpontjában
anélkül, hogy
visszariadnál.
Nem érdekel, hogy hol,
mit és kivel tanultál.
Azt akarom tudni, hogy
mi tart meg belülről,
amikor minden egyéb már
összeomlott.
Azt akarom tudni, hogy
tudsz-e egyedül lenni saját magaddal,
és hogy igazán
szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.
"A nyugati világ egészen addig laposnak tartotta a Földet, míg 500
évvel ezelőtt fel nem fedezte magának Amerikát, és rá nem ébredt, hogy a föld
valójában kerek. Elég szomorú, hogy a nyugat tudósainak újabb 500 évre van
szükségük, hogy ráébredjenek, az idő sem lapos. Valójában nem más, mint
hatalmas körforgás."
Patricio Dominguez
(pueblo törzs)
"A földi életet a Nap tartja fenn, és minden a Nap körül forog. A
Napot éppen ezért gyakran Istennel, a világegyetemben mindenütt jelenlévő
életerővel azonosítják. A Nap meleget, táplálékot és fényt ad a Földnek,
akárcsak Isten, aki az igazság fényével eloszlatja a sötétséget, a Nap, mindent
megvilágító erejével minden reggel a sötétségből a fénybe vezet bennünket. A
Nap a világegyetem működő energiáját testesíti meg. Reggel, amikor felébredünk,
és életet adó sugarainak befogadásával köszöntjük tisztelettel a napot,
köszönetet mondva az új napért, az új kezdetért, úgy érezzük, hogy
kapcsolatainkat hirtelen melegség, fény és az új élet öröme hatja át.
Forduljunk keletre és üdvözöljük reggel a Napot. Hadd hatoljanak
bensőnkbe a szeretet aranysugarai, hadd töltse meg lelkünket hála a Nap éltető
energiájáért."
Tarry Lynn Taylor: Mennyből az angyal
vezesse léptedet
"Meg tudod-e
mondani, hogy mi a szeretet?
Amikor mi szeretetre gondolunk, azonnal kiáramlást érzünk irántad
és minden élet iránt. Szeretni annyi, mint adni. Amikor szeretsz, kiáramlik
belőled valami, hogy segíthess és szolgálj.
De ugyanígy, ahogy nem lélegezhetsz ki anélkül, hogy belélegeznél,
nem adhatsz szeretetet sem, ha nem fogadsz be szeretetet.
A szeretet kilégzés és belégzés, szíved mélyén égő láng, melegség,
bizonyosság, belső tudás. Amikor szeretet nélkül cselekszel, beszélsz, vagy
gondolkodsz:
Boldogtalan vagy, mert hiányzik belőled a harmónia.
Ezt földi elméd nem hajlandó elismerni. A végletekig megy önmaga
igazolásában, de ott mélyen, a lelked mélyén tudod, hogy hiányzik a harmónia,
amikor nem érzel szeretetet.
A szeretet Isten, és Isten megnyilvánul a szívedben.
És ha nincs szeretet, saját árnyékodat kergeted, nem érted meg
Isten szándékát, és Isten rejtély marad előtted."
( White Eagle, 1987 )
Az
elpusztíthatatlan bokor
Volt egyszer egy öreg indián, akinek csak egy gyereke volt,
gyönyörűséges szép lánya. Úgy sugárzott az arca, mint a nap. Az apa mindennél
jobban szerette a lányát, de állandóan szomorkodott, mert attól tartott, hogy
elveszítheti. Egyre csak arra kellett gondolnia, hátha elrabolják, hátha
férjhez megy, hátha meghal. Ha egyedül maradt, gyakran sírdogált magában, mert
örök nyugtalanság fészkelte be magát a szívébe. Ó, bárha tudná a módját, hogy a
lány ilyen szép, bájos és fiatal maradhasson, és mindörökre az övé lehessen. Ha
valaki ezt a titkot elárulná neki, mindenét odaadná érte.
Történt egyszer, hogy a föld teremtője leszállt az égből, és addig
vándorolt idelenn, míg bele nem fáradt. Tudni való, hogy a teremtő isten időről
időre meglátogatja teremtményeit, és szemügyre veszi mindazt, amit teremtett.
Ilyenkor nagy örömére szolgál, hogy újra araukán nyelven beszélhet. Véletlenül
betévedt a szomorkodó apa kunyhójába, és miután mindketten, anélkül hogy
ismerték volna, igen szeretetreméltóan fogadták, jó puha állatbőrökből a tűz
közelében vetettek ágyat neki, megígérte titokban az öreg indiánnak, hogy
teljesíti egy kérését. Így aztán az öreg kiöntötte előtte a szívét, beszélt
félelméről, elmondta, hogy egyetlen kívánsága, hogy lányát, ameddig csak él,
megtarthassa. Az emberek ura így szólt hozzá:
- Tökéletesen boldog volnál tehát, ha lányod örökké élne, soha meg
nem halna? Mindig veled maradna, és téged soha el nem hagyna?
Az öreg indián lelkendezve mondott igent. Az isten pedig örökzöld
és elpusztíthatatlan yerba-bokorrá változtatta a szépséges lányt.
Azóta isszák az emberek a yerba-teát.
Yerba mate (mate tea): az araukária-erdők legnépszerűbb növénye.
Többek között Chile nemzeti itala is.
(Kéri András: Indiánok világa c.
könyvéből)
A tigris és a róka
Élt egyszer egy fiatal nő, aki nagyon szerette volna megtalálni
helyét a világban, és szerette volna tudni, hogyan figyelhet oda Isten
bölcsességére. Vándorútra kelt. Amikor beért az erdőbe, találkozott egy
szerencsétlen, lábatlan rókával. Szerfelett elcsodálkozott azon, miként
maradhatott életben ez a róka? Várakozott, és figyelt. Alkonyatkor
megpillantott egy tigrist. A fenevad egy állatot cipelt a szájában.
Letelepedett a róka közelében, és felfalta zsákmánya javát, de a maradékot a
rókának adta. A róka boldogan megette, amit kapott.
A fiatal nő a következő napon is figyelte a rókát, a tigris újból
megjelent, és friss vadat hozott a lábatlan rókának. A nő elámult, milyen
ötletes módon gondoskodott az Isten a rókáról a tigris révén. Azt gondolta:
Igen, így kell lennie! Csak csendben kell maradnom az erdőben, és Isten
bizonyára nekem is megadja azt, amire szükségem van!
Úgy hitte, tényleg ennyi az egész. A következő napon tehát bement
az erdő sűrűjébe, felmászott egy fára, és türelmesen várta, hogy Isten megsegítse,
hasonlóan, mint ahogy a rókát is megsegítette. Sok-sok nappal és éjszaka
ottmaradt a fán, és várt. Végül teljesen elgyöngült, és majdnem éhen halt.
Megsemmisülten lehajtotta a fejét, de akkor valaki hangosan ráförmedt:
- Kelj fel, bolond leány, nyisd ki a szemed, és nézz szembe az
igazsággal! Egészséges vagy! A tigris példáját kövesd, ne a nyomorék rókáét!
"Szórakoztató volt akkor élni. A Nagy Szellem éppen itt
volt, az emberek dobszavának szívverésében pihent, táncolni tanította őket, és
segített megtalálni a hangjukat.
Megtanította kihallani saját lélegzetüket a holló
szárnycsapásainak suhogásából."
Gary Ferguson,/
kiálts az égre/ című kötetéből
A látomás
"A látomás az alázat, a bölcsesség és a türelem szülte ajándék.
Ha semmi mást nem tanulsz a látomás kereséséből, csupán ezt, már
akkor is rengeteget tanultál."
Amikor képzeletemben látom a Kondort szárnyalni a
fellegekben, tudom barátaim, Nap gyermekei, újra otthon vagyok! Szívemben őrzöm
a látomást!
/ Inti /
"Az
igazi indián filozófiája szerint indiánnak lenni egyfajta tartást, szellemi
állapotot jelent. Indiánnak lenni egyfajta létállapot, amit az ember a szívében
hordoz. Ez azt jelenti, hogy a szív szavát követed, s mintegy
energia-elosztóként működsz ezen a bolygón. Hallgatsz a szívedre, az
érzéseidre, a megérzéseidre, hogy eloszthasd az energiádat, hogy a Föld és az
Ég hasonló energiáit mágnesként magadhoz vonzzad, s a szívedből - lényed valódi
központjából - újra eloszthasd. Ez a mi feladatunk."
Lakota indián asszony
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy
szegény indián asszony, akinek egyetlen boldogsága a fia volt.
Történt egyszer, hogy ez a fiú elment az
anyjával az erdőbe, és egy kígyó halálra marta.
Az anya majdnem beleőrült a fia elvesztésén érzett fájdalomba. Elhúzódott a
többiektől, napokig nem jött elő a sátrából. Ekkor az öreg, bölcs törzsfőnök
összehívta a törzs apraját-nagyját, és a következő határozatot hozta:
mindenkinek, egyenként el kell menni látogatóba a gyászoló anyához, és el kell
vele mondatni, hogyan történt az eset.
Az emberek követték a törzsfőnök tanácsát. Az első látogatók még arról
számoltak be, hogy szinte semmit nem értettek a történetből, annyira sírt
szegény asszony. Amikor huszadszor mesélte el ugyanazt, már elapadtak a
könnyei. Amikor pedig a törzs utolsónak maradt tagja is elköszönt tőle, a
gyászoló anya kijött a sátrából, és hozzálátott, hogy elvégezze szokásos napi
teendőit.
A kis közösség együttérzése, az, hogy
"kibeszélhette" a bánatát, megvigasztalta.
A Föld szent tanításai
Ó, Föld, taníts meg a csendre,
Mikor a fű sem mozdul.
Add, hogy mindent úgy tűrjek,
Mint a sziklák az időt.
Ó, Föld, adj oly alázatot,
Mit az ág ad a rügynek.
Hadd lehessek gondoskodó,
Mint anyám volt énvelem.
Adj nekem bátorságot is,
Mint a magányos fának.
Mutasd meg korlátaimat:
A teknős sem tud repülni.
Hadd érezzek szabadságot,
Mit a sas érez az égen.
Add, hogy elfogadjam magam,
Mint élők a halált.
Újítsd meg a testemet is,
Ahogy magot az eső.
Add, hogy tudjak lemondani:
Olvadó hó az életről.
Taníts engem úgy örülni,
Mint száraz föld az esőnek.
Az Álomfogó
A legöregebbektől tudjuk,
hogy az álmok bűvös erőt hordoznak, és már azelőtt megérkeznek, mielőtt az ember
elaludna. Az álmok őrzésére a régi öregek egy különleges hálót szőttek, melyet
az alvóhelyük fölé akasztottak, és amikor az álmok végigjárták a háló fonalait,
a rossz álmok egész egyszerűen eltévedtek és összekeveredtek, majd eltűntek a
hajnal első fényénél. A jó álmok ismerték a háló közepére vezető utat, így
könnyen eljuthattak az alvó emberhez.
OHIYESA, VAPETON-SZIÚ INDIÁN
A bölcs ember mélyen hisz a csendben,
mint a tökéletes egyensúly jelében. A csend a test, az értelem és a lélek
teljes harmóniája. Az, aki védi saját személyiségét, csendesen és erősen a lét
viharaitól - nem mint a levél a fán vagy a hullámzás a fényes tó vizén -, az az
ő, műveletlen és mégis bölcs elméjében az élet ideális irányítása. A csend a
jellem sarokköve.
Az
emberi életnek nincs előre megszőve a hálója.
Mindannyian
egy szál vagyunk ebben a hálóban.
Amikor
a hálót szőjük, akkor magunkért teszünk valamit.
Minden
dolog összefügg, minden dolog kapcsolatban van egy másikkal.
/
Seattle főnök /
***
A
szóbeszéd olyan, mint dámázni a gonosszal; néha győzhetsz ugyan,
de
a játszmát végül elveszíted.
/
Hopi indián bölcsesség /
***
A
szellemek kétszer figyelmeztetnek, majd a harmadik alkalommal
magadra
hagynak.
***