Fogadjátok szeretettel Szikszai Ilka Író-költő Lélekrezdülés című verses kötetéből e csodálatos és elgondolkodtató, szívből jövő verseit / Inti /

A Költő

Valamit el szeretnék mondani,
Kevés a szó, mivel tudok közölni!
Csak írok magamból kifele,
Érzelmek: ez mesterséged címere.
Próbálod átadni azt, mi benned él
Gondolatok születnek, ez több az ihletnél
Megszállottként igéz téged saját bűvköröd,
Nem tudsz szabadulni, ez csak a te börtönöd!
Látomások fura csatája dúl lelkemben
De fel van oldódva minden az időben
Neked nem számít, reggel, vagy éjjel van-e,
Tolladért nyúlsz, ez szíved fegyvere.
Örömmel végzed, mert asztrálsíkod
Mélyen gyökerezik,
Alkotás közben nem gondolsz rá;
Ezt majd értékelik?
Önátadással, nyíltan állsz, pőrén:
Csupasz lelked adod ujjad bőrén.
/Szikszai Ilka/

***
Anyám jó

Anyám jó, mint a harmatozó fellegek,
Mikor szárazságtól a föld eped.
Minden szép virágban őt látom,
Kéklő hegy ő napsütötte tájon.

Anyám patak, mely szomjamat oltja,
Aranyló búzamező, ki kalászát adja.
Áldott a keze, mely oly sokat dolgozott,
Kedves a szava, mely mindig vigaszt adott.

Anyám kőszikla, mire lehet építeni,
Biztos hely, hol lehet nyugodni.
Anyám bástya, ami körülvesz szüntelen,
Az ő szívébe sose legyen gyötrelem.
/Szikszai Ilka/

***
Fényvilágok időtérben

Csomagolj engem csillagködbe,
Juttass magadhoz mindörökre.
Várj engem, mint újjászületettet,
Ringass szeretetedben,
Mint menekültet.
Szólíts, ha társtalan vagy:
Bíztatnod sem kell, megtalállak.
Szemeinket nyitjuk teljességben,
Fényvilágok várnak időtérben.
/Szikszai Ilka/

***
Építs légvárat

Építs légvárat, ha már az igazit leromboltad.
Rakj gyémántkövekből pirosan izzó palotát,
Vidd oda, akit szeretsz és formáld át!
Gyúrd ki színes gyurmából az ideát,
Lehelj bele lelket és boldogság vár rád!
Teremts magadnak kéken izzó álmokat,
Sződd át örömmel és állítsd ki magadnak!
Nézz rá és gyönyörködj művedben:
Aztán lélegezz nagyot önelégülten!
/Szikszai Ilka/

***
Ha te vagy

Ha te vagy hűs patak,
Nálad oltom szomjamat.
Ha te vagy hegyek sörénye,
Kis domb vagyok öledbe.

Ha te vagy tenger végtelene,
Vízcseppként hullok kebledre.
Ha te vagy a földön a fény,
Szemeimet rád nyitom én.

Ha te vagy a zúgó, vad vihar,
Szellővé változom, takarj!
Ha te vagy egy nagy barlang,
Félelem nélkül belépek rajtad.

Ha te vagy a sziporkázó égbolt,
Kis felhővé változom, sodorj!
Ha te vagy, akinek örülök én;
Köszönöm a szép újjászületést!
/Szikszai Ilka/


A lélek éneke

Kelet-Afrikában van egy törzs, ahol a gyerek megszületésének idejét nem a világrajövetelének napjától, sőt nem is a fogantatás napjától számítják. E törzs számára a születés kelte azt a napot jelöli, amikor a leendő anya először gondol majdani gyermekére. Az anya, amikor úgy érzi, eljött az ideje, hogy gyermeke legyen, elvonul az erdőbe, és magányosan ül egy fa alatt mindaddig, amíg bensőjében meghallja gyermeke énekét.

Amint ez megtörtént, az anya visszatér a falujában, és megtanítja az éneket a leendő apának. Ezután ezzel az énekkel hívogatják a gyereket. Miután a gyerek megfogant, az asszony a méhében hordott kisbabának énekel, és megtanítja a dalt a falu bábáinak és öregasszonyainak, akik a vajúdás alatt és a születés csodálatos pillanatában ezzel az énekkel köszöntik a gyermeket.

A szülés után valamennyi falubeli megtanulja az újszülött énekét. Ez a dal ezután élete minden fontos pillanatában elkíséri. Ezt éneklik neki, amikor valami baja esik, éneklik győzelmek, szertartások, felavatások alkalmával vagy a házasságkötési ceremónián. Amikor élete végén szerettei összegyűlnek a halálos ágyánál, utoljára hangzik fel a dal.

/ Jack Kornfield /

John Smith, akit napjaink egyik megvilágosodott mesterének tartanak – igaz, ő mindig
sírva fakadt e kijelentés hallatán -, egyik tanítványától a következő kérdést kapta.
- Mester, mondd, mikor lesz boldog a nő, s mikor a férfi?
- Amikor a férfi nő lesz, a nő pedig férfi.
- S Mester, hogyan lehetséges ez?
- Csak úgy, ha a nő nővé, a férfi pedig férfivé válik.
- Mester, ezt… ezt nem értem.
John Smith egy darabig hallgatott, majd megszólalt:
- Akkor leszel nő, ha eszel csak az evésért,
nevetsz csak a nevetésért,
szeretkezel csak a szeretkezésért,
és élsz csak az életért.
Akkor leszel férfi, ha
dolgozol csak a dolgodért,
utazol csak az utadért,
szeretsz csak a szeretetedért,
és élsz csak az életedért…
S ha nővé lettél, élsz önmagadért,
ha férfi lettél, élsz az életért.

/ A. J. Christian; A teljesség tekintete című könyvéből /

A filozófia

"Amikor belső fejlődésünk érzékelése eltompul, a külvilág zaja felé fordulunk, és elveszítjük élő középpontunk érzékelésének minden képességét, elidegenedünk szellemi erőinktől, és úgy próbáljuk megtalálni a kiteljesedést, hogy védelmezzük és kényeztetjük személyiségünket, olcsó ingerek izgalmaiba menekülünk, ösztönös vágyainkat elégítjük ki, vagy az elme játékaiban veszünk el.

Menekülünk önmagunk elől…Lemondunk a bennünk található elpusztíthatatlannal való kapcsolatról a múlandó világban található biztonságért. A lét nyugodt hangjait belefojtjuk az értéktelen illúzió zajába. Szívünk mélyén ott van a titkos tudás arról, hogy az igazi nyugalom, amelyre a lélek vágyik, több mint a zaj áldásos hiánya, több mint puszta nyugalmi egyensúly."

Spiritualitás

Spiritualitás, őszintének lenni
Spiritualitás, spontánnak lenni
Spiritualitás, hitelesnek lenni
Spiritualitás, mindent szeretni

Spiritualitás, pohár bort meginni
Spiritualitás, szerelemmel lenni
Spiritualitás, szexet mélyen átélni,
Spiritualitás, önmagunkat kinevetni

Spiritualitás, hűnek lenni
Spiritualitás, szelídnek lenni
Spiritualitás, gyermeknek lenni
Spiritualitás, mindent szeretni

Spiritualitás, diófa levelet sepreni
Spiritualitás, más embert segíteni
Spiritualitás, számlákat befizetni
Spiritualitás, embernek maradni

Spiritualitás, önmagunkkal lenni
Spiritualitás, másokban ott lenni
Spiritualitás, szabadnak lenni
Spiritualitás, mindent szeretni

/ Inti /

Az éjjel álmot láttam...

Az éjjel álmot láttam,
Álmomban lepke voltam.
Virágporban lejtettem táncom,
Mely szinte aranynak látszott.
Oly könnyű voltam és kecses,
Kis lepke módra repkedtem.
Egybe olvadtam a tájjal,
Mint egy fiú a lánnyal.

Az éjjel álmot láttam,
Álmomban szellő voltam.
A tájjal lágyan ölelkeztem,
Minden arcot érintettem.
Hozzá bújtam minden lényhez,
Cirógattam minden szépet.
Egybe olvadtam a tájjal,
Mint egy fiú a lánnyal.

Az éjjel álmot láttam,
Álmomban leány voltam.
Én csak téged öleltelek,
Te lágyan súgtad, szeretlek.
Szavaid, mint könnyű szellő,
Simogatták gyönge lelkem.
S egybe olvadtunk egymással,
Mint lágy szellő a határral.

/ Nagy Veronika /


Csak tánc az élet


Ártatlan tánc, őrült forgatag,
Száll az öröm és kín hangja.
Táncol a világ, pörög az élet,
A nappal öleli az éjjelt.
Táncol az élő a holttal
Ölelkezik a nap a holddal.
Csókot vált a kín, s az öröm,
Egymást váltja zene, s csönd.
Párját elhagyni képtelen,
Hívja magához a nap az éjjelt.
A nappal megöli kedvesét, az éjt,
Hogy aztán világos legyen az ég.
S az hamvába csókol az éjnek,
Hogy feltámadjon, s éljen.
S most az éj öli meg a nappalt,
Hogy most ismét lehessen holnap.
Szemébe fájdalom, s könny szökik,
De tudja ennek így kell lenni.
Örök körforgás, mit elhagyni nem lehet,
Örök fájdalom, mit szerelem övez.
Egy tánc, mi egy életre szól,
Egy dal, mit örökké dalolsz.

/ Nagy Veronika /



Tatiosz: A szív törvénye


Ne hajolj meg a sors előtt, csak azért, mert az úgy kívánja. Célod van, s aki ismeri a célt, merje birtokolni a rávezető eszközöket is.
Ha mégis elgyöngülnél a cél előtt, fordulj a szívedhez tanácsért. Egy kis késlekedés nem árt: ami hamar áll elő, hamar a semmibe vész. Nincs jobb társ az erős szívnél, mely a kellő pillanatban átsegít a bajokon. Élj a szív törvénye szerint!
Akinek célja: a helyes élet – annak eszköze: az emberség.



"Először meditálj, légy boldog, és akkor elönt a szeretet. Akkor csodálatos lesz másokkal lenni, és csodálatos lesz egyedül lenni is... Minden egyszerűvé válik. Nem függsz másoktól, és te sem teszel másokat függővé magadtól. Akkor az igazi barátság lesz. Sosem lesz belőle kapcsolat, mindig csak egy kapcsolódás lesz.

Kapcsolódsz, de nem csinálsz belőle házasságot. A házasság félelemből születik, a kapcsolat szerelemből. A kapcsolódás addig tart, amíg a dolgok csodálatosak, és van mit megosztanod a másikkal. De amint úgy látod, hogy eljött az elválás pillanata, mert útjaitok ennél a kereszteződésnél ketté válnak, mondj búcsút, és légy nagyon hálás mindazért, amit a másik jelentett neked; mindazért az örömért, boldogságért és csodálatos pillanatért, amit megoszthattál vele. Gyötrődés és fájdalom nélkül - egyszerűen különváltok."

Osho




" Amikor az ember átégett valamennyi, maga teremtette poklon, és általa alkotott, százezerszeres káprázatmennyország kínná vált gyönyörén, elérkezett érett életősze sötéten izzó, keserű magányához.

Szörnyű hiányérzet valami után, aminek nem tudja a nevét.”

Szepes Mária: szómágia



"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsájtó Hatalom így szólt:
Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit, segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni. Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tiéd."

(Hamvas Béla)


Mert jól tudom, hogy lenne másik élet
És másik csillag, másik szerelem
És nincsen, aki megszabja nekem,
Hogy mit féljek, mire várjak, mit reméljek

Miféle kínban, szenvedélyben éljek,
Kinek a szemére függesszem szemem,
És kinek a kezétől gyúl ki testemen
A láz, miféle éjben él a lélek

S miféle fényben fürdik boldogan
Mert nincs előre elrendelve semmi,
Hogy kit kéne gyűlölni és szeretni

S ha sorsa van, választott sorsa van
Mindenkinek, hát lettem, ami lettem,
De nem azért, mert másként nem tehettem

/Markó Béla: Számadás előtt/

Édes könnyek


Hullnak a könnyeim
Öröm és bánat könnyei
Boldog vagyok, teljen a tenger
Egyszer ezen hajózok el innen.
Messzi földre térek
Hol őseim egykor éltek
Felidézek minden képet, szépet
Mit megtanultam réges-régen.
Felidézek szerelmet
Édes, édes keservet
Boldog szabadság, itt vagyok
Tudd, mindörökre hű maradok.
Indulok tovább, tovább
Ahol örök boldogság vár
Könny tengerem egyre csak nő
Indul a hajóm, ha itt az idő.

/ Inti /

Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk. Egy kissé szigorúan és általánosan hangzik, de ez az egyetlen igazság, melyet minden következménnyel megismertem. Senki nem ülhet a virágos réten, mint Ferdinánd, a bika, és nem szagolhatja büntetlenül a szép virágokat. Ember vagy, tehát embermódra és az emberek között kell élned.
Embermódra élsz, ha igazságosan élsz. Ha minden cselekedeted és szavad alján a szándék van: nem ártani az embereknek. Ha megkísérled - feltűnés és hiú szerep nélkül - segíteni az embereket. Néha csak azzal, hogy nem hallgatod el, az egyszerű igazságokat. Néha csak azzal, hogy nem mondod tovább, amit mások hazudnak. Néha csak azzal, hogy nem mondasz igent, amikor mindenki kiabál: "Igen, Igen!" Egy életen át, következetesen, nem beleegyezni abba, ami az emberek hazugsága, nagyobb hősiesség, mint alkalmilag, hangosan és mell veregetve tiltakozni ellene. A halálos ágyon csak akkor pihensz nyugodtan, ha minden nap, minden öntudatoddal, az igazságot szolgáltad. Néha nagyon egyszerű és kicsinyes az igazság. De te ne válogass. Ennyi az élet értéke.

/ Márai Sándor: Az ember értékéről /

"Gyerekkoromban magányosnak éreztem magam, és az vagyok ma is még, mert olyasmiket tudok és vagyok kénytelen jelezni, amikről mások láthatóan nem tudnak és többnyire nem is akarnak tudni. A magányosság nem úgy jön létre, hogy senki nincs körülöttünk, hanem sokkal inkább azáltal, hogy senkivel nem lehet megbeszélni olyan dolgokat, amelyeket fontosnak érzünk, vagy hogy az ember érvényesnek tekint olyan gondolatokat, amelyeket a többiek valószínűtlennek tartanak. Aki többet tud másoknál, elmagányosodik. De a magányosság nem szükségképpen ellentéte a közösségnek, tudniillik senki nem érzi jobban a közösséget, mint a magányos ember, és a közösség is csak ott virágzik, ahol külön-külön senki sem felejtette el a maga sajátszerűségét, és nem azonosul a többiekkel."

/ Carl Gustav Jung /

Szemben a közhittel, a lusta ember nemcsak az, aki átalussza az időt vagy ölbe tett kézzel üldögél. A restségnek létezik egy sokkalta megtévesztőbb és kifinomultabb formája. Az a fajta sürgés-forgás, lázas tevés-vevés, ami a valódi cselekvés megkerülése. Némi "filozófíával" azt mondhatnám, hogy ezer tetszetős tévedés se pótol egyetlen igaz gondolatot se súlyban, se erényben.
A pontos, igaz cselekvés az, amelyik számba veszi és mérlegeli a "pálya" minden nehézségét, és a "véletlenek" esetleges szélfúvását éppúgy, mint a föladat "bemérhető" részét, persze nehéz, s nemegyszer kevésbé látványos a vaksi "szorgoskodásnál". A közvélemény könnyen ítél a látszat után, s az izzadtságot legtöbbször a koncentrált figyelem elébe helyezi. Pedig ez a csúsztatás melegágya ennek a fajta kritikai lustaságnak és előítéletnek, mely melegágya a burkolt restségnek, belső tunyaságnak, s csupán képmutató változata a hétalvásra ítélt mesebeli semmittevésnek. Ahogy a félelem és élhetetlenség a betegségbe, úgy menekül nemegyszer a belső restség az aktivitásba, a minőség megkerülésével a középszerűség tevékeny gyakorlatába.

/Pilinszky János/

Két dolog létezik, ami megakadályozhatja az embert álmai megvalósításában :
az egyik, ha eleve nem hisz bennük,
a másik, ha egy váratlan sorsfordulat könnyebben elérhetővé teszi őket.
Ilyenkor megijed az ismeretlentől, az úttól, aminek nem látja a végét,
az előreláthatatlan kihívásoktól és attól,
hogy örökre meg kell válnia a megszokott kis dolgaitól.
Az emberek változásra vágynak, de közben azt is akarják,
hogy minden maradjon a régi.

/Paulo Coelho/

Ha mások korholnak, gyűlölnek, és ezt ki is fejezik, fordulj a lelkükhöz, nézz a mélyére és lásd, milyen emberek!
Akkor rájössz, hogy a rólad alkotott véleményük miatt nem kell nyugtalankodnod.

/Marcus Aurelius/

"Szeressétek egymást, de a szeretetből ne legyen kötelék:
Legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partjai között.
Töltsétek meg egymás serlegét, de ne igyatok egyazon serlegből.
Kínáljátok egymást kenyeretekből, de ne ugyanazt a cipót egyétek.
Daloljatok, táncoljatok együtt, és vigadjatok, de engedjetek egymásnak egyedüllétet.
Miként a lant húrjai egyedül vannak, habár ugyanarra a dallamra rezdülnek.
Adjátok át szíveteket, de ne őrizzétek egymás szívét.
Mert szíveteket csak az Élet keze fogadhatja be.
És álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel:
Mert a templom oszlopai távol állanak egymástól,
És a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik"

/ Kahlil Gibran /